Rendrakás
Anyafesztivál
2019.08.06.
Fogyni vagy nem fogyni
2019.09.23.Rendet rakni, miközben a gyerekek otthon vannak olyan, mintha keksszel a szádban mosnál fogat.
Az egész a cipőmizériával kezdődött.
Biztos ti is ismeritek a jelenséget
a gyerekek lába átlagosan fél évente nő egy méretet, ha hozzávesszük az évszakváltásokat, az eredmény sok lesz. Nagyon sok!
Pláne ha több gyerekről van szó. Tudok lusta is lenni, meg halogató, de van az a pont, amikor az én kényelmességemnek is lesz határa.
Persze mikor máskor, mint a nyári szünet végén?
Szóval már bármerre mentem piciny lakásunkban, folyton cipőben botlottam. Összetrombitáltam utódaimat a nagy cipőhalomhoz, hogy most felpróbálnak mindent, ami kicsi, annak mennie kell!
Itt vérszemet kaptam, előkerültek a rég nem látott darabok a szekrény mélyéről. Párosítottunk, dobozoltunk, zsákoltunk.
Közben eszembe jutott egy kliensem, aki magánszemélyként adományokat gyűjt és juttat tovább rászoruló családoknak. Szuper! Ez az igazi nyertes- nyertes helyzet: nálam lesz hely, másnak meg ajándék-segítség.
A szanálós-lavina itt már dübörgött. Jöttek a ruhák. Szekrény mélyéről felbukkanó „jó lesz az még valamire” példányok, meg a „Jesszusom, ez itt felejtődött, mint én az oviban, amikor Apának kellett volna értem jönnie!”-zsákok.
Újabb ötlet: a szomszédos lépcsőházban van pont ekkora baba. Gyors telefon, elintézve. Három zsákkal kevesebb.
Ránk esteledett úgy, hogy a szoba inkább volt katasztrófa sújtotta övezet, mint gyerek kuckó. Konkrétan nem volt hol aludniuk. Sebaj! Élvezték a kempingezést az én szobámban.
A cipők és ruhák sorát a játékok követték. Kíméletlenül dobáltam ki minden kis vackot, ismeretlen hovatartozású műanyag darabkát, valaha nagy jelentőséggel bíró fecnit. A hatalmas fekete szemeteszsák mindent elnyelt.
Ahogy kerültek elő a kincsek, Kismókus mindent újra felfedezett, megszeretett, megmentett. Legalábbis próbálta.
A legkellemesebb csalódást a fiam hozta. Elmondtam neki a szabályokat, három kategóriába osztjuk a játékokat:
- ami megy a szegényeknek
- ami megy apjához
- ami marad.
Eddig is tudtam, hogy jószívű, de hogy ennyire, azt nem. Neki tényleg jó érzés, hogy hozzájárulás lehet másoknak. Az lett a legnagyobb kupac. Nagyon büszke voltam rá.
Végül három nap intenzív pakolás után majdnem készen vagyunk. A gyerekek türelmét és együttműködését most játszóházzal jutalmazom.
Különben hogy írnék most cikket erről?
