Én így élem meg. Minőségi idő együtt. Odafigyelünk egymásra, kávézó, vásárlás, sült krumpli, beszélgetünk.
Amikor tehetem, péntekenként elhozom korábban a suliból, hogy „randizhassunk”. Egyedülálló anyaként sokszor vagyunk hárman. Ezért különleges és ritka minden alkalom, amikor csak kettesben tudok programot csinálni valamelyik gyerkőccel. Szeretem ezeket a mély beszélgetéseket.
A minap mentünk haza a suliból, amikor feltettem neki a kérdést: Ha bármit kérhetnél, mi lenne az?
Azt válaszolta, szeretné tudni, hogy miért nem szeretik annyira a suliban.
Ez nagyon jó téma!- gondoltam. Mivel tudom, hogy szeretik és a kiscsajok is rajonganak érte, csillogó szemmel üdvözlik, miközben szívet formáznak a kezükkel. Mégis ez valahogy nem érkezik meg hozzá. Ahhoz még pöttöm, hogy az önszeretetet definiáljam neki, de rávezetni megpróbálhatom.
Ezért másnap a kávézóban nyitottam egy jegyzetet a telefonomon, hogy listát írjunk. Nem is akármilyet. A kihívás a következő: 100 pontos lista ezek alapján:
Érdekes volt figyelni a folyamatot. Minden egyes pontnál lehetett érzékelni, hogy valami egyre könnyebb a lelkében. Mint amikor egy hőlégballon kosarából dobálják ki a homokzsákokat. Egyre nagyobb öleléseket, mosolyokat és puszikat kaptam. Rájött, hogy van egy rakás klassz dolog az életében.