01
Gyermekeim édesapja nagyon szerette ezt a történetet.
02
"Egy öreg kínainak olyan csodálatos fehér lova volt, hogy az ország leggazdagabbjai irigykedtek rá. Valahányszor sok pénzt ajánlottak fel neki a lóért cserébe, az öregember csak a fejét rázta.
- Nem, nem. Ez a ló sokkal többet jelent nekem, mint egy állat, ő inkább barát, nem adhatom el.
Egy napon a ló eltűnt. Az üres istálló előtt összegyűlt szomszédok máris ítélkeztek: - Látod, milyen bolond vagy!? Sejthetted, hogy el fogják lopni tőled ezt a csodás állatot. Ha eladtad volna, most legalább a pénzed meglenne.
A paraszt megint a fejét rázta. - Ne túlozzunk! Mondjuk csak azt, hogy a ló nincs az istállóban. Ez tény. Minden más csak a ti értékelésetek. Honnan lehetne tudni, hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség? A történetnek csak a töredékét ismerjük. Ki tudja, mi fog történni?
Az emberek kinevették. Jó ideje már bolondnak tartották.
Két hét múlva visszajött a fehér ló. Nem lopták el, csak kiszabadult, és tizenkét vadlóval együtt tért vissza szabad portyázásáról. A falusiak újra összegyűltek: - Igazad volt, nem szerencsétlenség történt, hanem áldás!
- Én azért ezt nem mondanám még. Elégedjünk meg annyival, hogy a ló visszajött. Honnan tudhatnánk, hogy ez szerencse-e vagy baj? Ez csak egy mondat. És vajon meg lehet-e ismerni egy könyv tartalmát egyetlen mondat elolvasása után? A falusiak szétszéledtek, meg voltak győződve arról, hogy az öreg összevissza beszél. Kap tizenkét gyönyörű lovat, szinte ajándékba, és nem örül neki.
A paraszt fia elkezdte betörni a vadlovakat. De az egyik ledobta a hátáról és összetaposta. A falubeliek megint összegyűltek, hogy elmondják véleményüket: - Szegény öreg, igazad volt!
Ezek a lovak nem hoztak neked szerencsét. Lám, az egyetlen fiad nyomorékká lett. Ki segít majd neked idős napjaidban? Igazán sajnálatra méltó vagy. - Ne szaladjatok ennyire előre - válaszolta nekik a paraszt. A fiam nem tudja többé használni a lábát, ez minden. Ki tudja megmondani, mit hoz ez majd nekünk? Az élet apránként mutatkozik meg, senki nem tudja megmondani egy cserép láttán, milyen is a váza maga?
Nemsokára kitört a háború, és a falu összes fiatal emberét besorozták, kivéve az öreg nyomorék fiát. - Nahát, öreg, megint igazad volt. A fiad ugyan nem tud járni többé, de legalább melletted marad. A mi fiaink pedig mennek a halálba. - Kérlek benneteket - válaszolta a paraszt -, ne ítélkezzetek rögtön. A fiaitokat besorozták a hadseregbe, az enyém itthon maradt. Ennyit tudunk csupán. Isten tudja csak, hogy ez jó-e vagy rossz?"
Zentai Anna forrás: Theta Grafologia
03
Ha címkék, falak és nézőpontok nélkül nézünk egy eseményt, nyitottak lehetünk bármilyen fejleményre, ami mindenképpen a mi fejlődésünket szolgálja.
Igen, igazad van. Ez baromi nehéz lehet. Igen, egy nehéz helyzetben kihívás megtalálni a pozitívumot. Sőt kifejezetten idegesítő az erőltetett HurráOptimizmus.
Akkor mi a megoldás? Ami neked működik. De egy biztos nem vagy vesztes, ha mersz lemenni az aljára, ha szembe tudsz nézni bármivel.
Aztán felteheted a kérdést: Mi a jó nekem ebben, amit eddig még nem vettem észre? Ez mivel szolgál engem? Ne várd a választ, csak engedd falak nélkül, hogy csobogjon. Én sosem veszem félvállról a gyászt. De közben arra gondolok, ha nincs bennem ellenállás, hamarabb kimegy.
Amikor váltam, iszonyúan féltem és persze borzalmasnak éltem meg. De hajtott valami és olyan fejlődési útra léptem, ahol hétmérföldes léptékkel haladok. Utólag már csak hála van bennem, mert nem tartanék ott, ahol tartok. Ezért tudok olyan módszerekkel dolgozni, ami működik a gyakorlatban, lehetek ezáltal mindenki életéhez hozzájárulás, aki választja.
04