01
Tudjátok sokan, hogy nagyon szeretem használni az Access Consciousness eszközeit.
02
Azt meg különösen szeretem, ha alkalmam van egy jó kis cserére. Ilyenkor sok minden jöhet fel, mehet el, oldódhat ki. A legszórakoztatóbb az, amikor egész nagy traumákat engedünk el könnyedén.
Tegnap sikerült elérni, hogy egyszerre sírtam és nevettem. A sírással ment el, aminek már nem kellett maradnia - pont eleget volt nálam pár ezer évig - majd nevetéssel üdvözöltem a megkönnyebbülést. Szürreális volt, de nem meglepő.
03
Felbukkant bennem egy kép a Jégvarázzsal kapcsolatban. Szóval adott egy kislány, akinek varázslatos képessége van, vagyis Különleges. Ez nemhogy nincs elismerve, hanem kifejezetten ellenkező irányba terelik. Félnek, hogy kiderül, megpróbálják elrejteni, sőt mintha szégyenfolt lenne. Ami a legrosszabb benne, hogy teljesen el kell különülnie azoktól, akiket szeret. Értem én, hogy nem lenne a filmnek cselekménye, ha már az elején jól kezelték volna, de mégis….. .
A
Mi lett volna ha ezt nem hátrány, hanem előny lett volna? Ha nem húznak kesztyűt a kezére? Ki ítélte volna el azért, mert tud csámpás fogú lökött hóembert manifesztálni, vagy ha azt mondja a gyerekeknek, hogy "Srácok gyertek korizni, bárhol tudok nektek egy koripályát varázsolni, akár nyáron is!"
B
Valószínűleg senki. De ez azért nem derül ki, mert van a háttérben egy óriási FÉLELEM. Ami ráadásul nem is a kislányé, hanem a szüleié. A gyerek pedig bemásolja, és a fél életét azzal tölti, hogy vacakul érzi magát, gyűjti a frusztrációt halomba, amitől szomorúnak, magányosnak és kevesebbnek érzi magát az ÁTLAGOShoz képest. Gondolom ez senkinek nem ismerős.
C
Te is különlegesnek érezted magad gyerekként? Aztán megpróbáltak hétköznapi keretek közé szorítani? Még te hitted magadról, hogy kevesebb vagy? Nem engedtek varázsolni?
04